Rozsdamentes és korrózióálló kovácsolt tömbök

A rozsdamentes acélt a közönséges acéltól krómtartalma különbözteti meg. A védelem nélküli acél levegő és nedvesség hatására hamar rozsdásodni kezd. A képződő vas-oxid réteg (rozsda) aktív anyag és folyamatosan haladva újabb réteg vas-oxidot hoz létre, ami a nagyobb térfogata miatt lehámlik és lehull az acéltárgyról. A megfelelő krómtartalmú acél esetén a króm-oxid passzív réteget képez, ami megelőzi a felület további rozsdásodását, és megakadályozza annak az acél belső rétegeibe történő haladását. E passzív réteg kialakulása elsősorban az acél ötvözeti összetételétől függ. 

A rozsdamentes acélok legalább 10,5% krómot tartalmaznak, és főleg ennek az ötvözőnek köszönhető a rozsdamentesség. A korróziós hatást viszont a hőmérséklet is befolyásolja. A hőmérséklet növekedésével a korrózióállóság csökken. A rozsdamentes acélokban a korrózióval szembeni ellenállás ötvözéssel növelhető. A krómmal erősen ötvözött, ferrites illetve ausztenites szerkezetű acélok alkalmasak a nagy hőmérsékleten fellépő korrózióval szembeni ellenállásra. A krómon kívül még az alumínium és a szilícium is szerepet vállal az oxigén megkötésében, de a korrózióállóság további ötvöző anyagok, például nikkel, molibdén, nitrogén, titán, nióbium hozzáadásával tovább fokozható. A rozsdamentes acélok azonban ezen ötvözések mellett sem tekinthetőek minden állapotban korrózióállónak. Létezhetnek olyan körülmények, melyek hatására passzív réteg feltörik, és nem képes újraalakulni. Ilyenkor a felület aktívvá válik, és ez korrózióhoz vezet. A passzív réteg megsérülhet nem megfelelő anyagmozgatás, tárolás során, rozsdásodásra hajlamos fémfelületek érintkezésekor, de megmunkáláskor is. Tehát ahhoz, hogy a rozsdamentes acél szakszerűen megtarthassa rozsdamentes tulajdonságait, körültekintően kell kezelni, és az adott felhasználási célnak megfelelő összetételű anyagot kell választani.